Tartalomjegyzék
Az ízek világában sokáig négy alapízre épült minden: édes, sós, savanyú és keserű. Aztán jött egy új felfedezés, amely örökre megváltoztatta, hogyan gondolkodunk az ízérzékelésről. Ez volt az umami, amelyet sokáig észre sem vettünk, mégis mindig jelen volt a tányérunkon. De mit is jelent pontosan ez az íz?
Az „umami” kifejezés japán eredetű, és szó szerinti fordításban annyit jelent: „kellemes, ízletes íz” (japánul: うま味). Olyan ízélményre utal, amely mély, telt és harmonikus – gyakran húsosnak, sósnak vagy „teljesnek” érzékeljük.
Az umami ízt Kikunae Ikeda japán kémikus azonosította először 1908-ban, miközben azt vizsgálta, mitől olyan különleges a kombu (barnamoszatból készült) leves alapíze. Ikeda professzor rájött, hogy az ízért a glutaminsav, egy természetes aminosav felel, és ezt az új, az eddigiektől eltérő ízérzékelést nevezte el umaminak.
Az umamit azért ismerjük el ötödik alapízként, mert a szervezetünk önállóan képes érzékelni, külön receptorokkal a nyelvünkön. Nem az édes, sós vagy keserű íz egy változata, hanem egy teljesen önálló ízérzet, amelyre a testünk biológiailag is reagál – például fokozott nyálelválasztással és az étvágy növekedésével. Ez az íz az emberi anyatejben is megtalálható, ami arra utal, hogy velünk született módon ismerjük és kedveljük.
A hagyományos ízérzékelési modell négy alapízt különböztetett meg: édeset, sósat, savanyút és keserűt. Ezeket az ízeket már évszázadok óta tanítják a gasztronómiában és az élettanban egyaránt. Az umami – mint ötödik alapíz – azonban csak a 20. század elején került be ebbe a rendszerbe.
Miben tér el az umami a többi íztől?
Míg az édes íz energiát jelez (cukor), a sós az elektrolitokat (nátrium), a savanyú a savtartalomra, a keserű pedig gyakran mérgező anyagokra utal, az umami az aminosavak – elsősorban a glutaminsav – jelenlétére utal. Ez az íz elsősorban fehérjedús ételekben jelenik meg, és az ízérzékelés mélységét, teltségét adja. A legtöbben ezt az ízt „húsosnak” vagy „gazdagnak” írják le, de nem csípős vagy intenzív – inkább finom, hosszan tartó ízérzetet kelt a szájban.
Miért nem ismerték el sokáig?
Bár az umami már régóta jelen van az ételeinkben, tudományos értelemben sokáig nem tekintették önálló íznek, mivel az ízlelőbimbókban való érzékeléséhez nem ismerték fel a hozzá tartozó receptorokat. Csak a 2000-es évek elején igazolták egyértelműen, hogy az emberi nyelv specifikus receptorokkal rendelkezik az umami érzékelésére. Ez a felfedezés volt az, ami végleg bebizonyította: az umami nem csupán egy ízfokozó mellékhatása, hanem az ízlelés ötödik alapköve.
Hogyan érezzük az umamit?
Az umami érzékelése – ahogy minden más ízé is – a nyelven kezdődik, de az agyban válik tudatos élménnyé. A nyelv ízlelőbimbóiban található receptorok képesek felismerni a glutaminsavat és más umamihoz kapcsolódó molekulákat. Amikor ezek az anyagok érintkezésbe lépnek a receptorokkal, az idegrendszeren keresztül jelet küldenek az agyba, amely ezt az információt ízként értelmezi.
A glutaminsav szerepe
Az umami ízért elsősorban a glutaminsav (vagyis glutamát) felelős, amely egy természetes aminosav. Számos élelmiszerben megtalálható – különösen azokban, amelyek fehérjében gazdagok, fermentáltak vagy érleltek. A glutamát ízfokozóként is ismert (pl. nátrium-glutamát formájában), de természetes változatai is bőségesen jelen vannak sok hétköznapi alapanyagban.
Mely ételekben fordul elő természetesen?
Az umami íz természetes módon is jelen van számos ételben, még akkor is, ha nem mindig tudatosítjuk. Különösen magas a glutamáttartalom az érlelt, főtt vagy szárított élelmiszerekben, ahol az íz koncentrálódik és jobban érvényesül.
Számos olyan étel létezik, amely különösen gazdag umamiban – ezek gyakran különösen ízletesnek és kielégítőnek hatnak, még só vagy fűszerek nélkül is.
- Szójaszósz és egyéb fermentált szószok: rendkívül magas glutamát-tartalommal rendelkeznek, ezért kis mennyiségben is erőteljes ízt adnak.
- Paradicsom (főként szárított formában): természetes umami-bomba, különösen pizzán, tésztákban és mártásokban.
- Érlelt sajtok, mint a parmezán vagy a cheddar: az érlelés során felszabaduló aminosavak miatt kiemelkedően umamigazdagok.
- Húsleves, csontleves: a főzés során kioldódó fehérjék és aminosavak révén intenzív, mély ízt adnak.
- Kombu (japán tengeri moszat): Ikeda professzor eredeti kutatásának alapja, amely kimagasló glutamát-tartalmú.
- Gombák, különösen a shiitake: szárítva még koncentráltabban adják át az umami ízt.
- Szárított halak, például bonito vagy szardella: a japán és mediterrán konyha alapvető umamiforrásai.
- Anyatej: talán meglepő, de az emberi anyatej is természetes módon tartalmaz glutamátot, ami azt jelzi, hogy már csecsemőkorban is ismerkedünk ezzel az ízzel.
Bár az umamit elsősorban a sós, húsos vagy fermentált ételekkel társítjuk, a kávé is tartalmaz olyan vegyületeket – például aminosavakat és pörkölés során keletkező ízkomponenseket –, amelyek hozzájárulnak az umami-élményhez. Egy jól elkészített kávé telt, gazdag íze gyakran az umami finom jelenlétének is köszönhető. Éppen ezért nem mindegy, hogyan készíti el italát: egy precízen beállítható, megbízható KitchenAid kávéfőző segítségével a kávé minden aromarétege – így az enyhén umamis ízjegyek is – tökéletesen érvényesülhet, valódi gasztronómiai élményt nyújtva minden egyes csészében.
Az „umami” szó japán eredetű, jelentése: „kellemes, ízletes íz”. Az umami az ízlelés ötödik alapízének számít, az édes, sós, savanyú és keserű mellett. Leginkább telt, húsos vagy „gazdag” ízként írható le.
Természetes módon jelen van húsokban, érlelt sajtokban, főtt húslevesekben, valamint fermentált élelmiszerekben (például szójaszósz, miso). Magas umamitartalom jellemző a gombákra, szárított halakra, paradicsomra és még az anyatejre is.
Az umamiért elsősorban a glutaminsav (vagy glutamát) felel, amely egy természetes aminosav. Emellett más vegyületek – például az inozinát és a guanylát – is fokozhatják az umami érzetét, különösen kombinációban.
Nem. Az umami maga természetes íz, amelyet az emberi szervezet önállóan képes érzékelni. Az iparban használt nátrium-glutamát (MSG) csupán egy mesterséges ízfokozó, amely az umami ízt erősíti fel bizonyos feldolgozott ételekben – de az alapíz ettől függetlenül is létezik a természetben.

